| XOL | Dátum: Szombat, 2014-05-24, 12:52 PM | Üzenet # 1 |
|
Közlegény
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 1
Állapot: Offline
| Üdv.
Eme topicot azért hoztam létre, mert sehol nem találtam helyet a Fan art és Fan fic projecteknek.
Jó példával elől járva ím az eljő ilyen jellegű szellemi termék.
Fordulópont
Egy méretben nagy, de jelentőségben apró bolygó polgáraként láttam meg a napvilágot, hogy felnőttként majd a helyi Információs Hivatal munkatársa legyek. Lényegében kém voltam.
Ez a rétege a társadalomnak nálunk igen nagy megbecsülésnek örvend,lévén az általunk szerzett infók elég sok plusz pénzt hoznak az államkasszába.
A mi apró, de annál leleményesebb csapatunk esetenként akár meg is triplázza az
évi költségvetési keretet. Annak ellenére is, hogy mi kispályások vagyunk. Az Információs Hivatal lényegében egy állami vállalkozás amipaparazzókat, magánnyomozókat és tolvajokat foglalkoztat, illetve ezek
keverékszakmáit űzi. A tagjai mind
hivatásos katonák, lévén ez egy katonai szervezet ami a hadügyminiszter
irányítása alá tartozik. A Hivatal jelszava, hogy: Ne szólj a nagyok dolgába és
ne ölj.
Ez a két alappillér nagyon jól tükrözi, hogy igyekszünk kimaradni agalaktikus, pláne az intergalaktikus politikából és még inkább a háborúkból.
Minimális flottával rendelkező, kolóniák nélküli bolygó a miénk, ami nemrégiben
még szövetségesek nélkül, magányosan keringett a központi csillaga körül. Elég
jó életszínvonallal és egy jól működő társadalomban éltünk a magunk életét és
nem akartunk belekeveredni semmiféle nagyobb volumenű ügybe.
Franc se gondolta, hogy pont én kavarom majd meg az állóvizet. Történt egyszer, nemrég, hogy közvetlen felettesem ismételten behívottaz irodájába és miközben elrettentően gigászi bajuszát pödörte, ismertette
velem a feladatomat.
- Jó reggelt. Van egy testhez álló feladatom neked. El kellenelátogatnod egy királyi udvarba.
- Király. – Vigyorodtam el. – Én leszek az trónörökös?
- Hogyne felség. De csak később. Előtte kicsit szaglásznod kellene akirály nagyobbik lánya körül. –A főnököm vette a poént, ezért is szerettem vele
dolgozni. – A megbízónk információi alapján a nő elkövetett valami hercegnőhöz
méltatlant. Erről a tettéről kell részletes beszámoló.
- Mondom én, hogy trónörökös leszek. Addig szaglászok körülötte mígbelém szeret és én hozzám jön. – Vigyorogtam tovább, miközben a feladatom
részletes ismertetőjére vártam.
- Na jó. Ha a csaj hozzád megy, veszek neked egy rekesz sört. –Nevetett a főnök is, majd folytatta. – A szóban forgó királyi udvar a LeitO
Birodalmat vezető kláné. A célszemélyneve Amy LeitO. A megbízó volt olyan szíves és összeszedett mindent arról a
családról és a közelmúlt eseményeiről amit tudnod érdemes. De te is jártál már
a környéken elég sokszor, tehát te is tájékozott vagy az ottani események
terén, épp ezért esett rád a választás. De tanulmányozd majd át az aktát. –
Miközben a kanárisárga dossziét felém csúsztatta az asztalon, közelebb hajolt.
– Lenyomoztuk a megbízót és kiderült róla pár érdekesség.
Na igen. Nekünk kémeknek igen rossz szokásunk, hogy szeretünk mindenttudni. Így a küldetéseink hátterét is és ennek egyik legjobb módja ha
utánanézünk kicsit a küldetés kiadójának, azaz a megbízónak. Egy efféle
szervezetnek alapvető érdeke a naprakész tájékozottság és jól informáltság. Így
mikor a főnök elmondta, hogy a megbízó mely klánhoz tartozik, egyből
összeraktam a képet. A megbízó klánja egy intergalaktikus viszonyokban is
nagynak számító szövetség tagja. S láss csodát, ez a szövetség hadban ál a
CoLLects-el ami egy másik szövetség és amit pont a LeitO-k vezetnek. Innen már
könnyű kimatekolni, hogy megbízóink az általam megszerzett beszámolót
valamiféle lejárató kampányhoz akarják felhasználni az ellenségeik vezérkarának
egy tagja ellen.
- Megértettem főnök. Diszkrét leszek, senki nem fogja megtudni, hogy amegbízóink kitől jutottak a LeitO-kat kompromittáló tényekhez.
- Helyes. Nem tenne jót a biztonságérzetünknek, ha a CoLLectsmegorrolna ránk.
A tájékoztatónak ezennel vége volt, én pedig felkészültem a küldetésre,majd pikk-pakk a helyszínen teremtem. Ahamis papíroknak és a rutinomnak köszönhetően simán beszivárogtam az udvarba és
megkezdhettem az érdemi munkát. Jó két hónapig halászgattam a kirakós darabjai
után és rakosgattam őket egymás mellé mire képbe kerültem. Ezen idő alatt a
királyi család több tagjával is volt alkalmam szót váltani és alapvetően
pozitív képet alakítottam ki róluk. Király, királyné azaz apa és anya meg a
gyerekek akik közül nem a trónörökös a legidősebb de az idősebb testvére leány, így ő kiesik azöröklési sorból. Ez a leány Amy. Egy huszonegy éves, csinos és kedves nő aki
érett gondolkodásmódja ellenére is képes volt úgy berúgni, hogy lefeküdt
valakivel akitől most gyermeket vár. Ez volt az a bizonyos hercegnőhöz nem illő
cselekedete. Már csak az apa kiléte hiányzott. Ezt viszont sehogy sem bírtam
kisilabizálni, tehát végső lépésként elloptam a család magánszerverének
jelszavát és beléptem vele a magánszerverre. Hamar kikerestem ami engem
érdekelt és az apa kilétét olvasva nagyot füttyentettem.
~ Pont a LeitO Birodalom egyik legtekintélyesebb nemesi családjánaksarját fogta ki, aki ráadásul jegyben jár a Birodalom egy másik, hasonlóan
befolyásos nemesi klánjának leányával. Öcsém ha ez kitudódik abból akkora
feszültség lesz itt a nemességen belül amilyet régen nem pipáltunk már ebben a
galaxisban. Szép kis lejárató kampány lesz ebből. Ha megbízó megtudja, tuti
felárat fog fizetni a jó hírért. ~
Ennek ellenére nem voltam elégedett. A két hónap alatt mind Amy-vel,mind a trónörökössel, de még a királyi párral is lehetőségem nyílt személyesen
találkozni. A gyerekekkel többször is. Egyikük sem érdemelte meg, hogy egy
komplett világmindenség előtt pellengérre állítsák és körbe röhögjék őket. De
sajnos a kém szakma sokszor nem csak arra jó, hogy egy gigászi perben előássa a
döntő bizonyítékot ami rávilágít a felperes aljas ügyeire. Arra a munkámra
pokoli büszke vagyok a mai napig. Ezt a munkámat míg élek szégyellni fogom. De
attól még el kellett végeznem, tehát szépen lemásoltam mindent amit kellett és
nekiálltam, hogy eltűntessem a belépésem nyomait a rendszerből. Igazából nem lehet eltűntetni a nyomokat csakelhomályosítani, hogy ne legyenek szem előtt, hanem a merevlemez egy eldugott
szektorában porosodjanak. De valamit elszúrhattam. Mert kilépés helyett egy
dokumentumot hozott be a rendszer. Szép nagy dokumentum volt és a titkosítási
besorolása alapján baromi fontos. Ha már ott volt, beleolvastam és az állam lesett.
Egy támadási terv volt. Egy átfogó, szövetségi szintű támadásról amialapján a CoLLects megsemmisítő erejű csapást mérhetne a megbízóm klánjára,
annak birodalmára és gyakorlatilag komplett szövetségére. Percre pontosan időzített támadások, centirepontosan kiszámított útvonalak és akkora flották amiknek több volt a legénysége
mint a szülőbolygóm teljes lakossága. Abból a dokumentumból simán
kisilabizáltam, hogy a CoLLects tagjai mekkora és milyen összetételű flottákkal
rendelkeznek és ezek hol állomásoznak.
~ Ha ez a terv megvalósul akkor a megbízómon nemhogy egy lejáratókampány de még maga az Intergalaktikus Médiatanács sem segíthet. ~
Nyomasztó volt ott ülni és azongondolkodni, hogy juttassam e el a dokumentumot a megbízómnak és ezzel ítéljem
halálra a CoLLectset, vagy ne juttassam el és ezzel a megbízómat ítéljem
halálra. Egy olyan fegyvert találtam aminek birtokában eldönthettem, hogy a
galaxis két nagyhatalma közül ki kerüljön i győztesen az egymás elleni
háborúból. Az sem volt kérdés, hogy ez nagyságrendekkel nagyobb kaliberű ügy
mint annak idején a két óriáscég pere.
~ Ha eljuttatom ezt a megbízónkhoz , megnyeri a háborút és ha csak ahaszna fél százalékát nekünk adja akkor is külön holdat kell majd szereznünk az
aranynak. ~
Végül azt tettem, amire a Hivatal mindig is tanított. Nem szóltam belea nagyok dolgába. Kiléptem a rendszerbőlés egyenesen a hajóm felé indultam.
De szembe jött velem két katona akik már messziről felszólítottak.
- Uram. Álljon meg.
~ Nesze neked Fatál Error. ~
Lerítt róluk, hogy mindent tudnak és egy percig nem kételkedtem benne,hogy ha elkapnak akkor nekem annyi. Sarkon fordultam és rohanni kezdem.
Szerencsére volt egy kis előnyöm és olyan hihetetlen mázlim, hogy épp szemben
sétált velem a LeitO klán trónörököse.
- Felség jöjjön velem! Siessen! - Ragadtam meg a karját és magam utánhúztam.
Úgy adtam elő, mintha a mögöttem loholó katonák nem engem üldöznénekhanem velem együtt futnának valami helyszín felé. Bejött a trükk, de ugye ha a
katonák megszólalnak, hogy álljak meg, akkor ugye a trónörökös is rájön a
turpisságra és tuti nem fog szorgosan futni mellettem. Ezért az első ajtón
belöktem, beugrottam utána és bekulcsoltam az ajtót.
- Felség. – Néztem komolyan a szemébe. – Kémek vannak az épületben akikmeg akarják ölni önt.
- Hogyan..? – Hitt nekem mivel megismert a korábbi beszélgetéseinkből.
Pokolian meglepte az infó de a kérdését nem tudta befejezni mert már be istörte az ajtót a két nyomomban lihegő katona. Egyiküket lecsaptam, de a másik
már rám fogta a fegyverét. Lőni nem tudott mert őt meg a trónörökös csapta le.
Megkötöztük őket, majd hirtelen fejbe vágtam a trónörököst is. Őt is megkötöztem, majd leltárba vettem mittudtam elszedni túszaimtól. Űrhajó sajnanem volt a zsebükben.
~ Most aztán nyakig vagyok a szarban. ~
Elbarikádoztam magam, miközben a katonáktól elszedett rádión márjelentkezett is a túsztárgyaló.
- Itt Steiner admirális. Engedje el a herceget és a biztonságiakat ésadja meg magát.
- Hát hogyne. Kávét ne csináljak admirális?
- Mit akar?
- Természetesen egy hajót.
- Akkor most jól figyeljen rám őrnagy.
~ Csessze meg. Ez tudja a rangomat. ~
Nem csak a rangomat tudta. Bemondta a nevemet és a szülőbolygómkoordinátáit. Ráadásul itt nem állt meg.
- Semmiképp sem fogjuk elengedni önt. Megértette? Ön ismeri a támadásitervünk minden részletét. Tehát teljesen mindegy mit csinál, nem kap hajót, nem
kap semmit.
- A király sosem áldozná fel a saját fiát. – Vetettem ellen.
- A király bármit és bárkit hajlandó feláldozni a Birodalom és aSzövetség érdekében. Ellenben ha a túszoknak baja esik, személyesen fogom
vezetni azt a flottát, ami az utolsó emberig megsemmisíti a szülőbolygója lakosságát.Megértette őrnagy?
Nem nyakig voltam a szarban. Csak bokáig, de fejjel lefelé.
- Tehát egyszerűen sétáljak ki és hagyjam, hogy maguk agyon lőjenek? –Azért ez még is csak felháborító volt. Bár tény, hogy hasonló helyzetben és sem
hagytam volna sok választást a túszejtőnek.
- Eszünk ágában sincs önt agyon lőni.
- Na persze. – Ilyen pofátlanhazugságon egyszerűen nem tudtam nem röhögni. – Hogy buktam le?
- Emlékszik arra a perre amiben ön szolgáltatta a döntő bizonyítékot?
- Hogyne. De nem szerepeltem semmiféle híradásban így onnan alighaismerhettek fel.
- Nem de ugye az a per is ebben a birodalomban zajlott, tehát nyomozásasorán végig itt tevékenykedett. Az egyik biztonsági ember pedig felismerte önt
és furcsállta, hogy ön most újságíró, akkoriban pedig kórboncnok volt.
- Szakmát is válthattam nem?
- De, azonban ön itt végig azt állította, hogy kezdettől fogva újságíróvolt.
- Mi van ha csak hasonlítok az illetőre? – Kérdeztem tettetett naívsággal.Meg sem próbáltam leplezni, hogy tényleg én voltam a kórboncnok.
- Könnyen megeshetett volna. De minket azért fizetnek, hogy a legkisebbgyanús jelre is lépjünk, így lassan egy hete folyamatosan figyeljük magát.
Végül beazonosítottuk és most akartuk elfogni. De láttuk, hogy belépett a
szerverre és véletlenül túl sokat tudott meg.
~ Még sem lehetnek ezek olyan profik, ha egy hetükbe került engembeazonosítani. Ha nincs ez a pechem ezzel a hülye biztonsági emberrel, már rég
hazafelé tartanék és ezek a büdös életben nem jöttek volna rá, hogy ki és mikor
szerezte meg a hercegnő botlásával kapcsolatos infókat. ~
- De megismétlem, nincs szándékunkban ártani magának.
- Nekem ugyan ismételgetheti míg bele nem fárad a szája, attól még nemfogom elhinni.
- Maga katona. Tehát nagyon jól kel tudnia miféle következményekkel járegy ilyen átfogó támadás.
- Hogyne tudnám. Ledózerolja a célpontokat.
- Nem így értettem. Egy teljes haderőt mozgósító támadás után a győztesfélnél sem maradhat minden a régiben. Ezután a terv után teljesen át kell szerveznünk majd a flottánkat. Azaz a támadás
végeztével az ön által ismert adatok gyakorlatilag fabatkát sem érnek majd.
Tehát nincs más dolga, mint megvárni itt nálunk azt a három hetet ami döntő
csatáig hátra van.
A fickó jól beszélt. Katonaként valóban nagyon jól tudtam mekkorautómunka jár egy ekkora kaliberű hadmozdulattal. Tényleg simán elképzelhető,
hogy három hét múlva az általam megtudott infók elavulnak. Volt logika a
dologban.
- Tehát egyszerűen csak bezárnak három hétre és aztán elengednek?
- Az önök Hivatalának megvan a maga híre még itt a Birodalomban is. Elégrég óta űzik a szakmájukat ahhoz, hogy mindenki tudjon a maguk kis dugi
üzletéről. Ha nem lenne hírnevük, nem lenne ügyfelük sem ugyebár. Mi is tudjuk
mi az önök profilja és tudjuk, hogy maguk sosem avatkoznának bele egy a
miénkhez hasonló méretű háborúba. A megbízójuk bizonyára a mi ellenségünk de a
nyakamat teszem rá, hogy nem a hadititkaink kifürkészésére küldték ide önt,
hanem a hercegnő szennyesének részletes átnézésére.
- Talált admirális. – Jelentettem ki egyszerűen.
- Tehát sétáljon ki onnan, és kap egy helyes lakosztályt meg két őrt asarkába és olyan jó dolga lesz mint hanyaralna. A vendégünk lesz.
- Garanciát akarok a hazám sértetlenségére.
- Már letétbe helyeztünk egy szép nagy összeget amit majd három hétmúlva aranyban fog megkapni. Gyakorlatilag megvesszük önöktől a hallgatásukat. Végül is a megbízójuk aligha lesz abban ahelyzetben, hogy fizetni tudjon önöknek.
Nem volt más választásom. Letettem a fegyvert és kisétáltam. Illetvekikecmeregtem a barikádomon keresztül. Még csak meg sem bilincseltek. Szépen
elkísértek egy csodaszép panorámájú, ám kissé elszigetelt lakosztályba és ott
hagytak. Egy perc múlva kopogtak. Egy komornyik hajolt meg előttem.
- Üdvözlöm önt a királyi palotában. Én állok szolgálatára a LeitOBirodalom királyi udvarában tartózkodása alatt. Rendelkezzék velem.
Egy pillanatra zavarba jöttem, nem szoktam én hozzá ilyesmihez.
- Öhm.. Ennék valamit.
Tíz perc múlva olyan kaját kaptam amit otthon talán még a minisztereksem esznek. Se ez ment három hétig. De volt ám ennél jóval zavarba ejtőbb
beszélgetésem is. Két nappal az ominózus túszejtésem után a trónörökös nővére
kopogtatott az ajtómon. Az a nő akit egy világ előtt járattak volna le ha
sikerrel járok. Még a szemébe sem mertem nézni annyira szégyelltem magam.
- Jó reggelt. – Motyogtam az orrom alatt.
- Üdvözlöm. Hogy van? – A hangjában nyoma sem volt neheztelésnek, deéletem huszonhárom éve alatt már megtanultam, hogy pokoli veszélyes ám a nők
nyugalma mert egy tizedmásodperc alatt olyan sárkánnyá tudnak válni, hogy attól
még a főnököm gigantikus bajusza is befelé kezd el nőni ijedtében.
- Köszönöm, jól. Igazán… Izé... Kifogástalan a… öhm… a vendéglátásuk.
- Örülök, hogy elégedett. – A lány mosolygott. Őszintén ésbarátságosan.
- Köszönöm…. Jöjjön be, foglaljon helyet.
Még az elején járt a kilenc hónapnak, aki nem kereste nem nagyon látta nyomát az áldott állapotának. Bejött,leült egy fotelba és továbbra is mosolygott. Mulattatta a kisfiús zavarom
- Tudja én nem haragszom önre.
- Mi?... Izé.. Tényleg? – Ez jobban meglepett mint az admirálisajánlata.
- A munkáját végezte. Azt pedig nem hiszem el önről, hogy képes lettvolna végezni az öcsémmel.
Megkomolyodtam.
- Ha az otthonom érdekei úgy kívánták volna, végeztem volna vele.
- Ha az otthonom érdekei úgy kívánnának, én is végeznék bárkivel. Akirályi család tagjaként születésem óta arra neveltek, hogy a Birodalom
érdekeit helyezzem minden elé. Tehát megértem magát. – Komolyodott meg a lány
is. – Tudja miért nem ölték meg? A származása miatt. Apám nem akart végezni egy
olyan szervezet tagjával akik maguk is kerülik a gyilkolást. Nem lett volna
sportszerű a bolygójával szemben.
- Valóban nem lett volna sportszerű. – Bólintottam. A zavarom addigranyomtalanul eltűnt. – Ön hogy érzi magát? Hozhatok önnek valamit?
- Egyenlőre még élvezem az állapotomat. Aztán majd meglátjuk. –Mosolyodott el ismét vendégem. – Egy limonádé jól esne.
A limonádé olyasmi amit én is szeretek, és egyszerű is, így én is megtudom csinálni. Meg is csináltam és a jelek szerint jól sikerült, mert hamar
elfogyott.
- Kér még?
- Köszönöm nem. – Tette le a poharat. – Sokakat intézett már el így?
Színtiszta érdeklődés volt a hangjában.
- Előfordult már, igen. – Kissé megint zavarba jöttem, de hamar elmúlt.– De vannak ám olyan ügyeink is, ami valóban a közjót szolgálja.
Erre elnevette magát.
- De csak, ha a megbízó érdekei is így kívánják nem igaz? –Gyakorlatilag csipkelődött velem.
- Na jó, egyértelmű, hogy az ügyfeleink iránt kissé elfogultak vagyunkha lehetőségünk van rá. – Mosolyodtam el én is mint akit csínyen kaptak. – De
nem vagyunk bűnözők és soha nem támogatunk ilyesféle tevékenységeket.
- Tudom. – Bólintott a lány mint aki tényleg tudja. – Abban a perben azalperes volt az ügyfelük még is őt juttatták börtönbe.
- Pontosan. A profitnál is fontosabb, hogy reggelenként nyugodtannézhessünk tükörbe.
- Ön nyugodtan néz tükörbe? – A hangnem ismét komoly volt. A kérdés úgylett rám szegezve mint valami fegyver.
- Igen. – Bólintottam. – Tény, hogy követtem el olyanokat amikre nemvagyok büszke. De olyat sosem ami megfosztana becsületemtől.
- Helyes. A becsület fontos dolog. Majdnem annyira mint a család. Önnekvan családja?
- A szüleim vannak és két testvérem.
- Van gyermeke?
- Nincs. Még barátnőm sincs momentán nemhogy gyermekem. Tudja ez amunka nem tesz jót a magánéletnek. – Mosolyodtam el.
- Pedig sok embert megismert már a küldetései során nem? Egyikük sembizonyult olyasvalakinek akiből később esetleg a párja lehetett volna?
- Előfordult. De tudja a küldetéseim során csak a személyiségemvalós,az adataim, a céljaim, azéletkörülményeim mind kitalációk. Néha még a kinézetem is megváltozik.
Ilyesmire nem lehet egy kapcsolatot felépíteni.
- Valóban nem. – Ismerte el alány. – De egy próbát megért volna nem?
- Megpróbáltam. – Bólintottam kissé szomorúan. – Nem jött be.
- Azért ne adja fel. – Érkezett a bíztató mosoly. – Egy szép napon majdön is oltár elé járul.
- Ebben biztos vagyok. – Mosolyogtam én is.
- Nem zavarom tovább. Érezze otthon magát, további kellemes napotönnek.
- Egyáltalán nem zavart. Köszönöm, hogy meglátogatott. Ha ideje engedi,kérem jöjjön máskor is.
- Könnyen megeshet, hogy meglátogatom még. Ugyanis nagyon jó volt alimonádéja. – Állt fel.
- Ez egy hercegnőtől igazi piros betűs dicséret, köszönöm. – Álltam felén is.
Kinyitottam előtte az ajtót, ő pedig távozott. De még aznapmeglátogatott a trónörökös is. Őt jóformán majdnem megöltem, tehát eléggé zavarban voltam a vele valóbeszélgetés elején is. De mint kiderült, egyáltalán nem neheztelt rám ő sem.
Hasonló volt a világszemlélete mint a nővérének. Egyedül az bántotta az
önérzetét, hogy simán bedőlt a trükkömnek, minden további nélkül elhitte a mesémet
olyannyira, hogy még a megmentésére siető biztonsági emberére is rátámadott
miattam. Azzal vigasztaltam, hogy abban a helyzetben kém létemre én is simán
bedőltem volna magamnak. Ez helyre billentette az önbecsülését és egymás után
ötször kaptam ki tőle sakkban. Vele is megegyeztem, hogy máskor is eljön. Onnantól ő is és Amy is szinte napontameglátogattak és igazán üde színfoltot jelentettek a szobafogság magányában.
Persze nem volt igazi szobafogság, hivatalosan szabadon mozoghattam azudvarban. De tudtam hol a helyem és mik a hallgatólagos játékszabályok, így
egyszer sem hagytam el a mindennel felszerelt lakosztályomat. Már csak azért
sem, hogy ha valaki esetleg megszerzi a támadási tervet és kiszivárogtatja,
akkor nehogy én legyek a fő gyanúsított. Így három héten keresztül kuksoltam
ott. A három hét leteltével viszont új látogatóm érkezett. Maga a király,
személyesen.
-Jó reggelt felség. Fáradjon be. – Már egyáltalán nem voltam zavarban,mert Amy világosan megmondta, hogy a király sem haragszik rám. Tulajdonképp
senki nem haragudott rám.
- Üdvözlöm őrnagy. – Bejött, leült. Komoly volt amitől egy csipetnyitaggódni kezdtem. – A támadás végbe ment, a döntő csata is lezajlott. Az
eredmény a vártaknak megfelelően alakult.
- Értem. – Bólintottam. – Összetett terv volt, aki ezt meg tudtaszervezni és végre tudta hajtani az megérdemelte a győzelmet.
- Átadom majd Steiner admirálisnak. – Mosolyodott el a király egypillanatra. – Ön immáron szabadon távozhat. A hajója a megbeszélt összeggel a
fedélzetén strartra kész.
- Köszönöm. – De nem álltam fel, mert éreztem, hogy itt még nincs vége.
- Mit gondol miért nem ölettem meg? – Érdeklődött.
- Úgy tudom azért, mert el akarta kerülni a felesleges vérontást.
- Jól tudja. Ön miatt kénytelen vagyok oly mértékben átszervezni ahaderőmet ami alapvetően nem lenne indokolt. De stratégiailag végül is nem
ártunk magunknak vele és egy emberélet megér ennyit. De van más is.
- Valóban? – Lepődtem meg.
- A háborúnak vége, győztünk. Az ön ügye is el lett simítva. De Amygondja nem oldódott meg.
- Tehetek valamit ez ügyben? – Nyilván való volt, hogy igen a válasz.
- Igen őrnagy. Sokat, sőt ön tehetné a legtöbbet.
- Én? Még is mit? – Tulajdonképp megdöbbentem de a java csak az utánjött.
- Vegye feleségül a lányomat.
- Mi?... Hogy én?... Miért?...Izé félre ne értsen szép lánya van meg minden de… ez valahogy nem áll nekem
össze.
- Eredetileg a Birodalom nemesei közül akartam Amynek férjetválasztani. Több jelölt is volt. De egyeseknek a politikai nézetei ellentétesek
a miénkkel, másoknak a titoktartási képessége hagy kívánni valót maga után,
vagy épp a személyisége, főképp az arroganciája az ami nem méltó egy hercegi
ranghoz. Az egyik legjobb jelöltemről pedig egyszerűen kiderült, hogy alkoholista.
Összességében vagy én, vagy Amy de legfőképp mindketten találtunk valami kivetni
valót a jelöltekben. Tudja, magát azt hiszem az ég küldte hozzánk. Maga az
egérút. Politikailag rendben van, hisz ön egy külső bolygó állampolgára
ráadásul külön előnye, hogy önt nem sokan ismerik. A titoktartással sem lehet
sok gondja hisz ön kém. Ráadásul tökéletesen ismeri a történetet, tehát nem
kell még ezt is megértetnünk önnel. A személyisége is megfelelőnek tűnik az
elmúlt három hét során tapasztaltak alapján.
- Az… Elmúlt három hét..? Maga végig erre készült igaz? – Fakadtam ki.
- Igen. – Jött a higgadt válasz. – Az ön menekülési kísérleténekmásnapján jöttem rá, hogy ön a legjobb alternatíva.
- De azért ebbe a hercegnőnek is kellene némi beleszólást engednie nem?
- A hercegnő nem zárkózott el az ötlettől, belement, hogy mielőttdöntene, megismeri önt.
- Tehát feltérképezett. –Mondtam kissé megbántottan.
A király mosolygott.
- Zavarja, hogy ellopta az ön szakmáját?
- Nos, kicsit. – Sóhajtottam, de aztán büszkén kihúztam magam és szinténmosolyogtam. – De végül még is csak engem választott.
A király vette a poént.
- Igen önt. Önnek megvan az azelőnye a többiekkel szemben, hogy teljesen más közegből származik, így az élet
egy teljesen új oldalát ismertetheti meg Amyval. Tehát mi a válasza?
- Köszönettel elfogadom a lánya kezét.
- Nagyszerű. Üdvözlöm a LeitO klánban.
Az esküvőt rendkívül gyorsan megszervezték annak ellenére is, hogy nemkis csinnadrattával járt. Bár csak a CoLLects bolygóin közvetítették élő
egyenes adásban. Amy csodaszép volt, egy pillanatra sem bántam meg, a döntésem.
Bár nem szerettem szerelemmel, de szimpatikusak voltunk egymásnak. Tulajdonképp
összebarátkoztunk a megismerkedésünk óta. Az anyósom is mintaanyósnak
bizonyult, jól kijöttem vele akár csak Amy testvéreivel. De még ezzel sem volt
vége. A szertartás másnapján, immár újdonsült férjként épp álmodozva bámultam
ki az ablakon, mikor bejött az apósom.
- Eljött az ideje, hogy haza menj.
- Haza?
- Oda, ahonnan jöttél. Van még egy ok, hogy téged választottunkAmy-vel. Szeretném a bolygódat a Birodalom tagbolygói között látni.
- A bolygómat? De miért?
- Jól jönne nekem egy a tiétekhez hasonló hálózat. Ráadásul egész jóhelyen van stratégiailag.
- Tehát erre ment ki a játék?
- Részben igen. Ne aggódj, nem akarok gyarmatot csinálni aszülőotthonodból. Egyszerűen csak szeretném, ha szólnának nekem ha a fülükbe
jut valami érdekesebb infó és engednének, hogy szükség esetén ott
állomásoztassak egy flottát. Meg ha megtennének téged Kormányzónak.
- Engem? Miért? Gőzöm sincs hogyan kell egy bolygót irányítani.
- Jelen helyzetben ez nem nagy tudomány. Nem akarok beleszólni amagánügyeitekbe, te egyszerűen csak a hozzánk tartozás jelképe lennél. Hidd el,
nektek sem lenne hátrányos.
Elhittem. Egy ekkora szövetség támogatása sosem hátrány.
- De mi van ha nemet mondanak?
- Nem fogom kényszeríteni őket. Ez egy ajánlat amivel vagy élnek vagynem, az ő dolguk. Egyetlen kikötésem, hogy ha élnek vele akkor neked kell
lenned a kormányzónak mindkét fél érdekében.
- Nos, nekem nincs kifogásom a dolog ellen.
Ezzel el volt kapálva. Még aznap megrakodtak pár szállítót és ifjúfeleségemmel az oldalamon már úton is voltam hazafelé egy egész helyes kis
védőflotta kíséretében. Na meg a CoLLects ajándékával ami csak fémből a tároló
kapacitásunk négyszeresét jelentette. Szépen meg is jelentünk bolygó körül és
én bizony csak azért is a főnökömet hívtam először a videofonon miközben egy
másik csatornán Steiner admirális megnyugtatta a bolygóvédelmet, hogy békés szándékkal
jöttünk. A főnököm amint meglátott a videofonon azonnal lecseszett.
- Még is hol a francban voltál idáig? Már azt hittük mentőosztagot kellutánad küldenünk. A CoLLects egy hete legyakta a francba a megbízónk
szövetségét szóval a megbízásod már rég aktualitását vesztette. De legfőképp mi
ez flotta? Arról volt szó, legyél diszkrét. Diszkrét érted? Erre te bevonulsz
ide egy komplett flottával. Még is mi a francért hoztad ezeket ide?
Én végig rendületlenül vigyorogtam és mikor a főnök végre elhallgatottcsak egyet szóltam.
- Főnök. Lógsz nekem egy rekesz sörrel.
- Hagyj már most a hülyeségeddel. A kérdéseimre válaszolj.
- Ez a válasz. A flotta egyenes következménye annak, hogy lógsz nekemegy rekesz sörrel.
- Te megzakkantál?
Erre Amy is belépett a videofon látószögébe.
- Üdvözlöm. – Mosolygott. – A férjemnek igaza van, ön tényleg tartozikegy rekesz sörrel.
Amy-t meglátva persze már a Főnöknek is beugrott a mi kis fogadásunk éselképedésében akkorára tátotta a száját, hogy kétszer belefért volna az a
brutálisan nagy bajsza.
- Te… most komolyan? Még is mitcsináltál te abban az udvarban?- Már ő is nevetett.
- Lebuktam.
- Hát nem vagy semmi. Ígyelszúrni egy küldetést. – Alaposan kiröhögött.
A következő hívásom természetesen a szüleim voltak. Ők már félig eltemettek, épp ezért kitörő örömmelfogadtak. Bánták is ők, hogy flottával meg hercegnővel jöttem, őket az
érdekelte, hogy ép és egészséges vagyok.
- Azért jöhettél volna hamarabb is. – Tolt le a végén apu de hát ő márcsak ilyen.
A bolygó a CoLLects, azon belül is a LeitO Birodalom tagja lett és ezmeg is látszotta fejlődési ütemén. Nem csak a LeitO Klán dobott meg minket egy
újabb nyersanyag csomaggal, de a szövetség tagjai közül két másik birodalom
vezető klánja is. Az Utchiha-k és az Optionsok. Derékig jártunk a fémben és a
kristályban mivel a raktárak a beérkezett szállítmányok tized részét sem voltak
képesek letárolni. De semmi nem vészkárba, mindet fel fogjuk használni. Engem is beiktattak a hivatalomba, Amy
pedig tökéletes segítség a feladataim ellátásában.
Hát így lettem Kormányzó.
Az üzenetet módosította: XOL - Szombat, 2014-05-24, 12:53 PM |
| |
| |
Észre vettem azt is, hogy szét spammolták a topicot minden baromsággal, ezeket töröltem. Sajnos az utóbbi időben felhagytam már az Ogame játékkal, de átadtam az "örökségem" Ilmarinen -nek, de hát ahogy látom már ő is felhagyott vele, így az utóbbi időben csak bolyongott az oldal szerkesztő nélkül. Amennyiben van más ötleted az oldallal kapcsolatban nyugodtan jelezz nekem. 